Borton

Mert nekem csak a fajdalom jut...
Megkovesedett szavak, mik szivemet nyomjak.
A fajdalom fatylat terit ram es buval koszoruzza be szivem.
Mar sirnom sem szabad, csak ulok az arcomra fagyott mosolyal s a levego megfagyott korottem...
A szivem tele van fajdalommal es a repedt mellkasombol fekete ver folyik.
"NEM SZABAD!" -hallom tompan.
Mert en egy rab vagyok onmagam bortoneben honnan nem szabadulok tan soha.
Nem sirhatok, irnom sem szabad... Engedelmeskednem kell!
Tiltott szavakat vetek papirra ,miket ha megtudnak bizonyosan vegem van. Megesznek.
Csak egy ember van, ki szabaditom lehet...messze, messze...
Csak o menthet engem ki bortonombol, am meggatoljak, megtehetik...
Imara kulcsolom kezem, mar csak Isten lehet a mi szabaditonk...
O donti el ,hogy tavasszal latom-e meg kinyilni a viragokat...
"Mert ha nem lehetek Vele emesszen hat a lang, hogy ne lathassam tobbe a csillagokat,
hogy az uvoltes ne szaggassa tovabb a torkomat."
Furcsa...nelkule reg feladtam volna... engem O tart eletben.
Nem ertik, masok alig ertik ,hogy miert erzek igy.
Hat elmondom... A lelkem gyenge. Nagyon gyenge!
Hiaba mutatom magam erosnek, nem vagyok az!!!
S eme lelket szettiportak, tonkretettek! Szornyetegge tettek...
Meggyengultem es masok nem tudjak, de egy kis szo is nagyon meg tud engem sebezni.
Gyotrodom... Faj legbelul! Nagyon faj!!!
Haldoklom... Mert O nincs itt...