Hiany

Felebredtem. Nyultam magam melle ,hogy oleljel ot at ,de nem volt ott.
Ijedten kapdostam ossze-vissza de hiaba. Eltunt. Szolitottam ,de nem valaszolt.
A mellkasoban szuro fajdalmat ereztem ,s mintha uresseg kavargott volna bennem...
Kirohantam a szakado esobe ,a vilag kopar volt...
A fak kopasz agaikat, mint segelykero karokat emeltek a vorosen izzo eg fele.

Eles fajdalom nyilalt melkasomba, szemembol konny patakzott.
Torkombol az uvoltes, mint veszett gejzir tort fel. 
 A mellkasom kette valt, a fajdalom elviselhetetlen volt.
A kavargo sotetseg bennem fajo uvoltesse alakult.Valamim hianyzott...
A ketterepedt mellkasomban nem dobogott sziv es a lelkem csonka volt. 
Hol a masik felem? Bizony messze jar... Neki ugyanugy faj az egesz, de nincs mit tenni, harcolunk.
Es en harcolok az utolso lelekzetemig, amig a sotetseg fel nem emeszti testem s a maradek lelkem...

Mert hianyzol .... 
~Haldoklom....